2024.03.21.

A buszvezetés ma már nem egy férfiak által uralt szakma

Igazából nem is akartam buszvezető lenni. Forgalmistaként szerettem volna dolgozni, mert édesapám a Volán műhelyében dolgozik és ebben nőttem fel. Egyébként ez egy elég szép rendszer és én a fejembe vettem, hogy forgalmista leszek, mert nekem nagyon tetszett az, hogy hogyan lehet megszervezni a menetrendeket, a csatlakozásokat, hogy ki hova menjen és mit csináljon.

Ezért költöztem  fel Pestre 10 évvel ezelőtt. Aztán legalább tízszer biztosan jelentkeztem az egyik szolgáltatóhoz, de nem vettek fel, és az volt az érzésem, hogy azért, mert nő vagyok és fiatal. Ezt követően elmentem, elvégeztem az autóvillamossági szerelő képzést, de ismét csak azért nem vettek fel, mert nő vagyok és „úgysem bírnám el az indítómotort”. 

Ekkoriban volt egy párom, akivel vettünk egy 256-os Ikarust, hogy felújítsuk és oldtimert csináljunk belőle. Már előtte is gondolkoztam rajta, hogy megcsinálom a D kategóriás jogosítványt, mert ha már van egy buszunk, akkor azt jó lenne vezetni is. 

Szóval ahogy elkezdtem a buszjogsit, beütött a Covid. Végül 2022. novemberében szereztem meg a D kategóriát. 2023 elején jelentkeztem az Arrivához, mert sok ismerősöm dolgozik vagy dolgozott itt. A három cég közül számomra az Arriva bizonyult a legjobbnak, legtesthezállóbbnak, mert itt találtam meg a helyemet. Azért is szeretek itt lenni, mert ha rendesen, tisztességesen, becsülettel elvégzed a munkád, akkor nem piszkál senki. Megkapod a beosztásod, odamész, elvégzed a munkád és minden rendben. Van állandó buszod, állandó fordád. Nekem a 133E és a 37-es, ebből pedig egy idő után az következik, hogy az utasok megismernek és már te is ismered az utasokat.

Mielőtt buszvezető lettem volna, a metrónál voltam állomási diszpécser majdnem négy éven keresztül. Az sem rossz munka, de rájöttem, hogy nem nekem való. Ott sokkal több ember van, viszont ott egész nap be vagy zárva a föld alatt és az nem volt túl pozitív hatással rám. Igazából akármit is csináltam korábban, mindig a buszok után vágytam. 

Ma már nem igazán állja meg a helyét azt mondani, hogy a buszvezetés egy férfias, fizikailag megterhelő szakma. Ezeket a mai, modern buszokat már szinte semmivel sem nehezebb vezetni, mint egy személyautót. Nem kell úgy taposni a féket, van szervoókormány. Ha az ember tisztában van a jármű méreteivel, akkor nagyjából ugyanolyan könnyű, mint egy személyautót elvezetni. Arról nem is beszélve, hogy nekünk már nem kell szerelnünk a buszokat. Szóval ma már minden további nélkül merem ajánlani a buszvezetői szakmát fiatal hölgyeknek is, akik szeretnek vezetni. 

Tóbi Viktória

2 éve autóbusz-vezető

*a borítókép illusztráció